Újabb közhely: életünk döntések sorozatából áll. Eddig teljesen rendben is van, de ki mondja meg mi lesz döntésünk rövid- illetve hosszútávú következménye.

Most, hogy picit megnőtt a két legkisebb (nem virtuális) gyermekem, megint fellángolt a könyvvásárlási mániám. Nevezetesen a nevelési könyveké. A 0-2 éves korig terjedő szakirodalmam megvolt, de a 2-től felfelé még hiányos. Úgyhogy vettem néhány könyvet. Van köztük tudományos (legalábbis annak tartja magát), és van köztük könnyedebb esettanulmányos is. (Ha valakit konkrétan érdekelnek a címek szívesen megadom:-)) Tehát rengeteg szabadidőmben, ami marad a munka/kuklamu-gyerek-sport/szabadidő/férj háromszög mellett, olvasással töltöm.

És csak egyre jobban elbizonytalanodom. Te atya ég! Miért ilyen nehéz ez? Ha teszem azt ráüvöltök artikulálatlanul szerencsétlen Ferkóra (persze ez csak egy példa, lehetne Kica vagy akár Bobó is, nem tudom miért pont a Ferkó volt az első gondolatom:-)), mert le akarta fejelni tiszta erőből az ágy végét, akkor ez maradandó sérülést okoz a gyereknek és mondjuk pont emiatt soha nem lesz szobatiszta?? Vagy ha naponta kétszer megyünk nyáron fagyizni, mert evvel tudom, hogy jó pontokat szerzek, akkor manipulálom a gyereket, és sokkal jobb és egészségesebb lenne, ha mondjuk bújocskáznánk a kertben??

Arra jutottam a végén, hogy természetesen fontos utánanézni és utánaolvasni dolgoknak,  megállni egy pillantara a gyors hétköznapokban, kicsit elgondolkodni napi rutinjainkon, viselkedésünkön. DE senki, hangsúlyozom, senki szavát sem szabad szentírásnak venni. Mi ANYÁK ismerjük legjobban gyermekeinket, és általában mi tudjuk mi a legjobb nekik!!