Vagyunk néhányan, akik alig várjuk, hogy végre eljöjjön a szeptember elseje. Nem csak a szülők, de a gyerekek között is akad ilyen. 

Remélem most egy szülő sem áltatja magát azzal, hogy a gyerekek a tanulás és olthatatlan tudásszomj miatt várják az iskolakezdést. A legtöbb gyerek azért várja az iskolát, hogy találkozhasson a barátaival végre minden nap.

A szülők pedig azért várják, mert a nyár persze szuper: sokat lehetünk együtt gyermekeinkkel, (főleg, ha nem fix állásban dolgozunk, mert ha igen, akkor gyakorlatilag kivitelzhetetlen az értelmesen eltöltött nyár), programozhatunk, utazhatunk, strandolhatunk kedvünkre. DE kettő és fél hónapon keresztül a leghősiesebb anya is elfárad ebben. Ha túl kicsik még a gyerekek a táborokhoz, akkor tényleg VELED vannak  a csemeték. Ha már picit nagyobbak, akkor 1-2 hétre táborba adod őket: akkor már csak két hónap maradt. Elmentek nyaralni jó esetben 2 hétre: már csak másfél hónap maradt. Szuper, azt már féllábon is kihúzzuk:-) Még be lehet vetni a nagymamákat, nagynéniket és szomszédokat. 

Na de viccet félretéve. Vége a nyárnak, kibírtuk és mindenki ment vissza az intézménybe. Hurrá!! Végre nyugalomban lehet dolgozni, főzni és a mindennapokat végigcsinálni. De amilyen kegyetlen a sors, délután már alig várod, hogy picinyed végre megint VELED lehessen! Mert olyan hosszúra tud nyúlni egy nap a gyerekek csivitelése nélkül, és úgy, hogy senki nem mondja neked 2 percenként, hogy ANYAaaaaaaaa, figyelj már ide!