Kuklamu anyuka

Ti szoktatok tavaszi nagytakarítást tartani? Vagy mindegy, hogy ezt mikor tesszük meg? Szeritnem elődeink nagyon sok mindent nem véletlenül csináltak akkor amikor. Gondolok itt a böjtre, húsvéti szokásokra, nagytakarításra, bálokra, stb. A népi hagyományban nagyon sok logika rejtőzik.

A tavaszi nagytakarítás oroszlánrésze Húsvét előtti időszakra esik. (A Húsvét Jézus feltámadása a vallásban, de mivel ez is mindig tavasszal van, ami a természet feltámadása, szerintem nem lehet véletlen, hogy ez a hosszú évszázadok talán évezredek alatt így alakult.)

Sok felszabadult helyet, rendezettebb környezetet, vidámabb szobaképet eredményez egy alapos rendrakás és portalanítás: rakjuk el a játékokat, dobjuk szelektív hulladékgyűjtőbe a régi újságokat, portalanítsuk a polcokat, takarítsunk a cipősszekrényben is, és pakoljuk el az előzetesen megtisztított téli cipőket, csizmákat. A pakolás a pincére, tárolóra is ráfér, tegyük a holmikat jól áttekinthető, feliratozott dobozokba, mert bár amikor rendet rakunk, még mindenre emlékezni vélünk, de rövid idő elteltével már megindul a reménytelen keresgélés. 

A konyha nagytakarítása maradhat az ünnepek utánra. A sok húsvéti sütés-főzés nyomot hagy majd a tűzhelyen, tűzhelyben, ezt legjobb az ünnepek utáni következő hétvégén eltüntetni, ránk fog férni a nagy evészet után egy kis sütőcsiszitolás vagy hűtőtakarítás. 

Ne feledjük, hogy gyermekeink kinőtt ruháit, a húsvéti ajándékoknak helyet készítve a játékok közül is válogassuk ki a már feleslegeset és adjuk tovább. Ki pénzért )pl. a www.kuklamu.hu oldal tökéletes megoldás erre), ki ajándékba, de ne tegyük egyik sarokból a másikba, egyik tárolóból a másikba, amíg tönkre nem megy minden. Így csak a szemetet termeljük! 

Én személy szerint imádom a tavaszt. De ki nem?? Ilyenkor új életre kel minden, megint kisüt a nap, csicseregnek a madarak, előjönnek még a hangyák is és mi visszatérünk egy kicsit a természetbe. 

Végre esett egy kis hó ezen a télen (is). A gyerekek imádják a havat és (a legkisebbeket és szüleiket kivéve) őket egyálatlán nem zavarja, hogy hideg és vizes. Legszívesebben belegázolnak és belefekszenek, például hogy hóangyalkát készítsenek. Ilyenkor minden jóravaló anya próbálja visszafogni magát, hogy ne rikácsoljon: ‘Kelj fel gyorsan, megfázol!’ Az én kisfiam persze meg is fázott, de ez egy másik téma.

Természetesen mi is kimentünk és szerettünk volna hóembert építeni. Valamiért gyerekkoromat elfeledve azt gondoltam, hogy hóembert bármilyen hóanyagból lehet építeni, de ez sajnos nem így van. Most már emlékszem:-)) A nagyon hideg és gyönyörű ropogós porhó egyáltalán nem alaklmas erre. Kicsit sem ragad össze, tehát nagy gömböt lehetetlen belőle görgetni, mert ugye ahhoz tapadnia kell a hónak. Na sebaj, gondoltam én majd akkor egy kupacba összehordom és úgy építünk legalább egy testet és rá valahogy csinálunk egy fejet. Nagyon óvatosan kellett nyomkodni a havat, mert ha picit nagyobb volt a nyomás rögtön ‘robbant’ a test. Pár percnyi hóban térdelés után egyedül, mert a gyerekek persze nem segítettek kicsit sem, kezdtem megunni a dolgot, és egy tenyérnyi fej eszkábálása után mondtam: ‘Hogy gyerekek idén egy nagyon különleges hókirálynőt épített anya nektek.’ Ennek nagy sikere lett és megnyugodtam, hogy nem szobrász tehetségem miatt szeretnek gyerekeim!

Mindenkinek kellemes havas napokat! 

www.kuklamu.hu

Nálatok lesz farsangi mulatság? És ki minek öltözik? És a felnőttek?

Ahogy a farsang kerül szóba, rögtön a gyerekek jutnak eszünkbe, pedig a felnőttekre is ráférne, hogy más bőrébe bújva kicsit eleresszék magukat! Én nagyon szerettem a jelmezes bulikat, de mostanában, hogy már van gyerekem, ezek valahogy elmaradnak sajnos. Valaki szervezzen egyet:-)

Na de viccet félretéve a gyerekek jelmezéről szerettem volna beszél(get)ni egy picit. Ti veszitek vagy saját kezűleg készítitek a gyerkőcök jelmezét? Van-e a gyerek szemében különbség, hogy egyedi, anya által éjszakákon át varrt gyönyörű (vagy éppen félresikerült) kosztümben virít az óvódás farsangon? Miben fogja jobban érezni magát? Vagy ez éppenséggel teljesen mindegy? Az Anna, Peti és Gergő könyvekben Anya mindig mindent időben előállít, és mindenre van ideje. Hát én nem ez az anyuka vagyok, sajnos vagy inkább szerencsére:-) Van, amit én készítek SK, de van, amire nem jut energiám vagy éppen csak kedvem nincs hozzá. 

És a jelmezkészítéshez egyáltalán nem érzek kedvet, mikor a boltokban nagyon aranyos és egyszerű jelmezeket lehet kapni fillerekért, nem túl jó minőségben sajnos, de arra az 5 percre, amíg elviselik magukon a jelmezt pont megfelel. Amikor én gyerek voltam, nem voltak ilyen jelmezek és az én anyukám nem varrt nekem soha semmilyet. Ezért most az én gyerekeim több garnitúrával is rendelkeznek:-) Több rend tündér ill. királylány jelmezünk van ill. 3 féle ördögjelmez és kalózjelmez is lapul a szekrényben. 

Éljen a maszkabál!

www.kuklamu.hu

Újévi gondolatok... 

Igaz-e a címben említett mondás? Én a magam részéről így érzem sokszor, és Szilveszterkor leginkább. Esélyünk van lezárni egy évet és egy újat kezdeni. Nagy fogadalmakat ugyan nem szoktam tenni, de a januárt mindig nagy lelkesedéssel kezdem meg. Mindenben.

A legfontosabbak sorrendben: nem leszek lusta és mindent mindig időben megcsinálok. Ez így elég tág, de sajnos a részletes tervezés nem volt soha az erősségem. A következő ‘fogadalom’ ehhez kapcsolódik: pontosan megtervezem a Kuklamu.hu 2012-es évét. Semmit nem ad hoc módon fogok elkezdeni, folytatni vagy megvenni. Ebbe beletartozik a blogom is, így legalább kéthetente kell írnom egy bejegyzést:-) (Remélem Ti pedig olvasni fogjátok lelkesen, és talán többet kommenteltek.) 

Ebbe a kategóriába tartoznak a következő dolgok még: rendezem a fotóimat és előhívatom az újakat. Evvel olyan 1,5 éves csúzsásban vagyok, ami nem annyira elkeserítő, de az esküvői albumom egyáltalán nincs  kész. Abszolút kezdeti stádiumban van:-(( Egyszer az is meglesz, talán a 10 éves házassági évfordulómra? Bár az simcs már olyan messze... Minden másnap főzök valami egészségeset és finomat. Ezt nem is ragozom tovább, de ha egy héten egyszer összejön már boldog vagyok. Rendben tartom a lakást, és a férjemmel is eleget törődök. Persze mindezek előtt a gyerekeim foglalják el a fő helyet, és már most nem érem utol magam...

Na majd jövőre...

Na, túl vagyunk a Mikulás dömpingen. Huhh, ez is megvolt. (Bár ilyenkor végigfut az agyamon, hogy úristen mindjárt karácsony...) Na de ne szaladjunk ennyire előre. 

Nálatok hányszor jött a Mikulás? Nálunk kb. 6-szor találkoztak a gyerekek a Mikulással, és mindegyik név szerint ismerte a őket, tudta, hogy mit csinálnak, és mennyire szófagódóak:-) De őket ez nem zavarta egy kicsit sem! Szerencsére...

Hogyan jött össze ennyi Mikulás: először is a Nagypapa és Nagymama külön céges Mikulásra vitték a gyerkeket (persez az utolsó pillanatban jelentkeztek be), jött a síedzésen, persze én is szerveztem egy Mikulást és jött az óvodába is egy. Az utcán nem tudom hány Mikulással találkozhattak, de mindegy is. Kicsit sok volt a Mikulásból nekem, de remélem a gyerekek ezt nem érezték. Ők nagy izgatottak voltak minden ünnepség előtt, és édesen meséltek élményeikről. A kislányom még el is gondolkodott az intelmeken. A  kisfiam azt hiszem nem igazán, vagy csak nagyon jól leplezi, hogy valamit is felfogott abból, amit a Mikulás dörgedelmes hangon elmesélt neki. 

Ez a fotó igazán jól jelképezi, hogy mit csinálunk az ünnepekből. Így rohangálunk fel és alá értelmetlenül:-))

Na mindegy nézzünk előre és készüljünk a karácsonyra:-)

www.kuklamu.hu

Sokat gondolkodtam miről is írhatnék a héten. Arra jutottam, hogy hagyom a negatív dolgokat (napi aktuáis politikai témák) és a jókra fogok koncentrálni. Közeleg a Mikulás és a karácsony. Azokban a családokban, ahol kisgyerek is van, ez a legizgalmasabb időszak. Mit vegyünk a gyereknek? Mit kapjon Mikulásra? Kapjon egyáltalán valamit vagy inkább csak egy virgácsot és csokit? Mikor jöjjön a Mikulás, ha egyáltalán jön hozzánk és mikor? És KI legyen az?

Ezek a kérdések mind felmerülnek egy anyában, aki picit is előre gondolkodik. Na én a nagy részét ezeknek a kérdéseknek már el is döntöttem. Nálunk néhány baráti családdal együtt jön egy ‘profi’ Mikulás valamelyikünk otthonába. Eddig nem ismerték meg apát, aki a Mikulást játszotta, de azért én még nem szeretném, ha rájönnének: ‘Jé a Mikulásnak olyan a cipője, mint apáé!’ Tejhát a Mikulás nem is létezik:-(. Ezért idén egy idegent vetünk be! Kíváncsian várom mit fognak hozzá szólni. A lányom eddig be volt szarva, de lehet, hogy idén ez is másképp lesz. Meglátjuk! Egy pici csomagot fognak kapni a Mikulástól, néhány filctollal és színezővel, csokival és virgáccsal. Szerintem ez bőven elég, mert a rokonok is mind megemlékeznek a Mikulásról. Annyi csokit kapnak, hogy nem gyözöm megenni:-) Igen én, ez ugyanis nem elírás, mert a kezdeti lelkesedés után elteszem a csokikat és a gyerekeknek nem jut eszükbe reklamálni később.

Egy dolgot viszont nem értek, a gyerekek hogy nem kombinálják össze azt, hogy a bolt tele van csoki mikulással, virgáccsal, csokihóemberrel, stb. és ugyanezek a termékek odakerülnek december 6-án reggelre az ablakba. Talán a Mikulás is ugyanott vásárol, ahol mi??? 

Előző bejegyzésemben a Halloweenről írtam, és most muszáj lesz az ehhez szervesen kapcsolódó két ünnepről a mindenszentekről és hallottak napjáról is szólnom. 

Először is tisztázzuk, hogy november elseje mindenszentek napja és november másodika hallotak napja a keresztény világban. Mivel nálunk november elseje ünnep nap, de másodika már nem, ezt sokan össze szokták kevereni. Mert ugye mindenki elsején megy ki a temetőbe elhunyt szetretteit meglátogatni és gyertyát gyújtani. ‘Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket.’

‘Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később "minden tökéletes igazra" emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.

Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.

Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, ötven év után ismét munkaszüneti nap.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.’ (forrás: www.hirado.hu)

Tehát ebből a leírásból is kitűnik, hogy az emberek szorosan vett vallásuktól függetlenül megpróbálják az őket foglalkoztató - néha olyan megmagyarázhatatlan dolgokat mint a halál - megmagyarázni.  Nem is beszélve arról, hogy gyermekeink is állandóan kérdeznek, és nem árt, ha igazat mondunk nekik szokásainkról és ünnepeinkről.

 www.kuklamu.hu 

Ki ne hallott volna már a Halloweenről? Vagy ez mégsem annyira kézenfekvő itthon? A minap találkoztam aegy fotóval, ahol az állt a tökök alatt: Halogén tök eladó!

Tehát ezek szerint mégsem annyira ismert:-) Magyarországon ez nem egy ‘ősi’ ünnep, hanem egy nagyon újkeletű, amerikai filmekből ismert szokás. Ezért gondoltam, hogy összeszedek egy kis információt e szokás a történetéről, 

‘Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

 Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.’ (Forrás: Édenkert.hu)

Te hogyan vészeled át a családdal? Én valahogy meg szoktam úszni a nagy járványokat, viszont a gyönyörű őszi időben, mikor senki sem beteg lerobbanok 1-2 hétre és letudom az egész éves adagot egyszerre.

Most ne gondoljátok, hogy 2 hétig fekszem az ágyban és pihegek. Ha lázas vagyok akkor egy délutánt kiveszek a ‘munkából’ és fekszem az ágyban. Ezt a gyerekek nagyon nem szokták érteni. Édesek, mert ilyenkor odasereglenek az ágy köré és kérdezgetnek egyfolytában: Mama miért fekszel? Miért infralámpázol? Mikor kelsz fel? Azért mesélni tudsz nekünk? 

Nagyon cukik:-)

Az egy délután után csinálom a dolgom tovább: vásárolok, mosok, főzök, dolgozom, hozom-viszem a gyerekeket, stb. Mikor 2 hét után sem bírok lihegés nélkül feljönni a lépcsőn, és nem telik el fél óra orrfúlyás nélkül, akkor elgondolkodom, hogy lehet, hogy feküdni kellett volna még egy fél napot:-) Bár lehet, hogy akkor is ugyanolyan beteg lennék mint eddig. Ki tudja? 

Ugyan azt hozzáteszem, hogy gyógyszert nem nagyon veszek be, és orvoshoz sem szoktam elmenni, mert szerintem nem sok mindent tudna tenni gyógyulásom érdekében. Ja, azt hiszem még nem említettem, hogy orvosgyerekként nőttem fel, édesanyám elismert kardiológus-belgyógyász szakorvos. Soha nem felejtem el: ha azt mondtam a mamának, hogy ez itt fáj, ha nyomom, azt mondta, hogy akkor NE nyomd, kislányom. És ezzel el volt intézve a dolog. És én így maradtam. Majd elmúlik!

www.kuklamu.hu/webdoki oldalon fel tudod tenni egészségügyi kérdéseidet orvosainknak!

Az én gyerekeim imdnak kézműveskedni. Van egyáltalán, amelyik nem? Gesztenyefigurák készítése, festés, ragasztás, vágás, bármi, ami a kezeket veszi igénybe és a kézügyességet fejleszti.

Most nem fogok okoskodni, csak bemutatok néhány nemrég készült művet:-))

Ragasztás, vágás: Erről sajnos nincs fotóm, pedig szerintem szuper jó ötletem támadt, csak nagyon nagy helyet foglalt a lakásban. Szeptemberben megjött az Ikea katalógus és mindenki végiglapozta őket, majd mehetett volna a papírszemétbe, de én azt mondtam a gyerekeknek: 

'Itt ez az újság (mindenkinek jutott saját) és rendezzünk be egy házat. Vágjatok, és ragasszatok egy hatalmas lapra!' Iszonyúan élvezték. Gondolkodtunk, hogy mi kell egy házba, gyerekeszobába, konyhába. Kica még gyereket is rakott az íróasztalhoz és éjjeli lámpát az ágy mellé. 

Már alig várjuk, hogy megérkezzen a jövő évi katalógus:-)

Gesztenyefigurák: Most érik a vadgesztenye és a gyerkőcök imádják összegyűjteni ezeket. Otthon aztán lehet mindenféle figurát készíteni belőlük, nem kell más hozzá csak egy éles kés (anyuka kezébe), és fogpiszkálók. A friss gesztenyébe nagyon könnyen bele lehet szúrni a hegyes fogpiszkálókat!

Festés: Tudom, hogy sok anyuka nem szereti az ezzel járó macerát, koszt, pakolást, de megéri, mert nagyon sokrétűen fejleszti a kicsiket! És nem is beszélve arról, hogy mi magunk is beállhatunk festeni:-)

Ti mit szoktatok készíteni otthon? Osszd meg velünk ötleteidet!

‘Úristen milyen nagy lett ez a gyerek!’  ‘Meg sem ismertem volna, ha az utcán találkozom vele!’ ‘Mennyit nőttél a nyáron!’ ‘Majdnem olyan magas vagy mint az apád!’

Nektek hányszor mondta ezt egy-egy kedves ismerős a hosszú nyári szünet után újra találkozva? Én ezt a 2 mondatot már vagy ezerszer hallottam, pedig még csak pici gyerekeim vannak! Az emberek ezt nem viccből mondják, hanem valóban ez az igaszság. A gyerekek tavasszal és nyáron hatalmasat tudnak nőni, és ezzel a lendülettel növik ki az összes cuccukat is: kabát, cipő, gumicsizma, télibakancs, kistrikó, bugyi, zokni, nadrág, ruhácska, tornadressz, bicikli, kismotor, és még a végtelenségig sorolhatnám. 

Az én taktikám a következő: ősszel annyira tele van a hócipőm a sok kinőtt cuccal a szekrényekben, hogy fogom, és kiválogatok mindent, amit már nem fognak felvenni, vagy ugyan felvennének, de röhejesen néznek ki benne, mert a nadrág szára csak a gyerek lábszár közepéig ér például. Ezeket összecsomagolom és rakosgatom egy darabig, majd szépen elkezdem feltenni a kuklamura. És mikor elkezdik megvenni a cuccokat, nagy lendületet kapok és mindent gyorsan felteszek:-)

Ennek a módszernek sok előnye van: 1) a cuccok nem foglalják a helyet, 2) lesz egy kis bevételem és forgalmam a cégbe, 3) mivel én olcsón adom el a holmijaimat, jót teszek másokkal, és ezután 4) vehetek új holmikat a mukiknak:-)

Úgyhogy anyák, akik helyet szeretnétek csinálni otthon az új cuccoknak, adjátok el a felesleget a kuklamu.hu oldalon!

www.kuklamu.hu

Ha az ember odafigyel egy kicsit is a gyermeke fejlődésére, ha szeretné, hogy legyen belőle ‘valami’, ha szereti a gyerekét és csak is a legjobbat akarja neki, akkor valószínű sokkal nehezebb jó döntést hozni ebben a kérdésben.

Mondom ezt azért, mert egy gyereknek (a kisebbekről beszélek, 3-7 év közöttiek) a szabad játék a legfontosabb - sok általam elfogadott pszichológus szaktekintély - szerint is. Szerintem is így van, saját tapasztalatom alapján állíthatom. Mikor nem kell sehova rohanni, hanem mondjuk szépen komótosan összeszedhetjük az utunkba kerülő gesztenyéket, majd hazaérve készíthetünk belőlük gesztenyefigurákat együtt, akkor nem igazán tör ki hiszti, nem kell mindent 50-szer elismételni. Mindenképpen kellenek ilyen délutánok a nagyobbacska gyerekeknek is.

De mit csinálunk mikor beindul a verkli? Hétfő-szerda torna, kedd-csütörtök úszás, szombat-vasárnap síedzés, ja a péntek kimaradt:-) De akkor még a zenei nevelés lemaradt, barátokkal nem tudtunk találkozni és együtt játszani, nem mentünk meglátogatni a nagymamát, nagybácsit, és a gyerek még egy nyelvet sem tanul, pedig már 5 éves! 

Azt hiszem egy nagyon fontos szempont, hogy a gyerek mit élvez. Sok mindent ki kell próbáltatani vele, meg kell vele ismertetni, hogy később tudjon választani. Persze itt nem 1-2 alaklomról beszélek, hanem fél ill. egy évről, mert amit elkezdett, azt be is illik fejezni természetesen. A mi családunkban a sport a legfontosabb, mert kisgyerekkorban lehet a későbbi egészséges életmódot megalapozni, viszont szerintem angolul 4 év múlva is ráér megtanulni az 5 éves gyerek, nem fog semmiről lemaradni. Sőt valószínű jobban fog fogni az agya, mert kiskorában sokat mozgott:-)

Kedves szülőtásaim, azt hiszem az a legjobb, ha hagyjuk a gyereket JÁTSZANI, és nem hecceljük egyik különóráól a másikra csemetéinket! Egyébként nekünk is kényelmesebb, ha munka után nem kell sofőrt játszani minden délután:-)

www.kuklamu.hu

Vagyunk néhányan, akik alig várjuk, hogy végre eljöjjön a szeptember elseje. Nem csak a szülők, de a gyerekek között is akad ilyen. 

Remélem most egy szülő sem áltatja magát azzal, hogy a gyerekek a tanulás és olthatatlan tudásszomj miatt várják az iskolakezdést. A legtöbb gyerek azért várja az iskolát, hogy találkozhasson a barátaival végre minden nap.

A szülők pedig azért várják, mert a nyár persze szuper: sokat lehetünk együtt gyermekeinkkel, (főleg, ha nem fix állásban dolgozunk, mert ha igen, akkor gyakorlatilag kivitelzhetetlen az értelmesen eltöltött nyár), programozhatunk, utazhatunk, strandolhatunk kedvünkre. DE kettő és fél hónapon keresztül a leghősiesebb anya is elfárad ebben. Ha túl kicsik még a gyerekek a táborokhoz, akkor tényleg VELED vannak  a csemeték. Ha már picit nagyobbak, akkor 1-2 hétre táborba adod őket: akkor már csak két hónap maradt. Elmentek nyaralni jó esetben 2 hétre: már csak másfél hónap maradt. Szuper, azt már féllábon is kihúzzuk:-) Még be lehet vetni a nagymamákat, nagynéniket és szomszédokat. 

Na de viccet félretéve. Vége a nyárnak, kibírtuk és mindenki ment vissza az intézménybe. Hurrá!! Végre nyugalomban lehet dolgozni, főzni és a mindennapokat végigcsinálni. De amilyen kegyetlen a sors, délután már alig várod, hogy picinyed végre megint VELED lehessen! Mert olyan hosszúra tud nyúlni egy nap a gyerekek csivitelése nélkül, és úgy, hogy senki nem mondja neked 2 percenként, hogy ANYAaaaaaaaa, figyelj már ide!

Van egy érdekes internetes közösségi médiával foglalkozó híroldal a neten, amit sokszor szoktam olvasni, mert nekem mint kezdő interneten dolgozó hölgynek, sok hasznos információ lelhető fel. Nem utolsó sorban rövid és érthető cikkek találhatók itt. 

Utoljára egy nagyon érdekes cikkecskét olvastam. Egy amerikai anyuka készített egy honlapot és egy facebook oldalt a bejegyzésem címével. A facebook oldalnak több mint 340.000 rajongója van és ez egyre nő állítólag. (Majd fogom figyelni, mert mostantól rajongó lettem én is, pedig nem is szoktam soha bort inni esténként.) Az alapötlet nagyon tetszik, mert azért lett ekkorra rajongó tábora az oldalnak, mert sok anyuka érzi úgy estére magát, hogy már csak az segíthet, ha végre csönd van (talán még a férjünk is elment focizni) és leülhessünk egy pohár bor tárasáságban a kanapéra és feltegyük a lábunkat. (Én egyébként akkor szoktam vacsorázni, ami esetemben a borral egyenlővé tehető szerintem.)

A cikk vége felé még jön a csattanó, hogy azért, ami egy jópofa kezdeményezés köntösébe volt öltöztetve, az  ma már egy nagyon jól menő vállalkozás természtetesen. Az egészre ráépítettek egy borküldő céget, amely kifejezetten a facebookos rajongóinak szóló borokat is forgalmaz. Lehet vitatkozni, hogy kihasználták-e a szegény anyákat és 'nyomorúságukat' vagy sem, de nekem az egész olyan amerikai. Ami nem baj, mert marketing területen csak tőlük lehet tanulni. Remélem nekem is eszembe jut valami frappáns ötlet, amire utána a kuklamu-t tudom ráhúzni. Az legalább már megvan, már csak az ötlet kéne!

Majdnem mindenre van időm. Hihetetlen ennyi gyerek mellett ezt kijelenteni, de ez az igazság. Reggel a férjem kilöki a nagyot az ajtón, majd fogja a 2 kicsit és elviszi őket a különböző intézményekbe.

Én pedig leülök az üres és csöndes lakásban, nyugodtan megiszom a kávémat, talán még olvasok is közben. (Ezt már olvashattátok előző bejegyzésemben is, de ez olyan nagy dolog, hogy kétszer említem:-)) Majd átgondolom, hogy mit is kell aznap elintéznem. Azóta majdnem mindennap vásárolok (kaját, nem ruhát, mert azért arra még nem jutott időm, hogy a szülinapi ajándékomat ruhára váltsam), és valami ételt is készítek. 

És ami az egyik legfontosabb, hogy a virtuális gyermekemre is sok-sok időm marad! Remélem ez lassan a sikereinkben is meg fog mutatkozni. Sok a napi monoton munka az oldallal. Főleg a termékfeltöltés vesz el sokat(láss néhány terméket alább), de egész biztosan csak akkor lesz elég nagy a látogatottságunk, ha elég termék van az oldalon. Akkor ugye a keresők is könnyebben kidobják az oldalunkat. Ezenkívül pedig reméljük, hogy az emberek egymásnak fogják ajánlani egy idő után. Élvezem, hogy járathatom az agyam. Jövő héten egy tanfolyamra megyek, ahol megtanítják az AdWords használatát, racionális kihasználását, stb. Ettől sokat remélek. Majd beszámolok erről is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://www.kuklamu.hu/termek/745

 

 

A legutóbbi bejegyzésemben a kuklamu sikereiről írtam. Ez szerencsére töretlen (egy-két felhasználói e-mailtől eltekintve...). Ezért most a legkisebb fiamról szeretnék írni. Az utóbbi 2 hétben beszoktunk a bölcsibe.

Szándékosan írtam többes szám első személyben. Kicsi Mukikám nagyon boldog volt, hogy mehet végre ő is a valahova, mert már egy éve asszisztál Kica ovibajárásához.  (Azért voltak fennakadások, amit nem részleteznék nagy plénum előtt...) Na de engem nagyon megviselt az első nap az intézményben, pedig csak 1 órácskát töltöttünk ott. Közhely: minden kezdet nehéz. Bár az én nézőpontomból ez inkább a végét jelenti egy jelentős és fontos korszaknak a saját életemben, de a gyerekeim életében is. Nekem az otthonülős-gyereknevelős, néha unalmas, de rendkívül gazdag időszaknak. A gyerekeknek az otthoni, anya melletti időszaknak. Nem tudom kinek nehezebb, de a változás mindig két érzést von maga után: kis nosztalgia az elmúlás miatt és az új izgalma.

Azért egyelőre fantasztikus érzés, hogy az én drága férjem magára vállalta a reggeli műszakot és ő viszi a két kicsit oviba és bölcsibe. Én pedig mikor kiürül a lakás, leülök reggel negyed 9-kor és nyugodtan csöndben megiszom a kávémat:-))

Ha egy üzlet egyszer beindul...

Muszáj megosztanom veletek a 4. gyerekem első igazi sikerét. (Mostanság amúgy is elég negatív voltam, ezért bocsánat utólag is!) Eddig is haladtunk szép lassan, de most úgy érzem egy hatalmas lépést tettünk előre!

Október elsejével elindult a Maszatversenyünk, ami egy gyerek-fotópályázat. Szülők/nagyszülők stb. gyerekeik maszatos képeit tudják feltölteni a maszat.kuklamu.hu oldalra. Ez a kuklamu.hu aldomainja, de egy teljesen különálló dolog. Szinte percről-percre nő a regisztráltjaink száma, ami néha kicsit ijesztő is. Még hozzá kell szoknom a statisztikában az ilyen számokhoz:-)

És már rég nem írtam közhelyet: egyik hozza a másikat, ez szerencsére a jó dolgokra is igaz. Ma egy nagyon érdekes megbeszélésen jártam. Természetesen, amint lesz belőle valami megosztom veletek is!

Szeptember 1. = új év, új élet. Már mintha említettem volna, hogy nekem az évkezdés még mindig szeptember elseje és nem január 1. Valahogy így maradtam az iskoláséveimből. Most már a gyerekeim ovisak iskolások és ott már bizony ez van.

Legutoljára mikor írtam a blogom azt hiszem kicsit negatív voltam, hogy uborkaszezon van és nem történik semmi az interneten. Egyébként nemcsak a virtuális, hanem a való világban is ez volt az érzésem. Végeláthatatlan nyár volt, nem túl jó idővel. Nem volt pörgés, se túl sok mulatozás, jövés-menés, valahogy mégsem volt semmire időm. Na de ez egy másik téma...

Na ez most megváltozott valamennyire. Legalábbis én nagyon sokat dolgozom, és próbálok minden fronton visszarázódni a rendes kerékvágásba. A kuklamun továbbra sem történik nagyon sok minden, de egy szuper dolog előkészületei zajlanak, sőt már a finisben vagyunk!! Majd erről írok a következő bejegyzésben...

Addig csak annyit: rendezzétek a nyári fotókat és a gyerek maszatos/koszos/saras... képeit semmiképpen ne töröljétek ki:-))

A július az interneten teljes uborkaszezon. Állítólag az augusztus valamivel már biztatóbb kell, hogy legyen. Még csak augusztus eleje van, de én egyelőre nem látom a változást...

Egy cikkben olvastam nemrég, hogy az ember akkor lesz sikeres valamiben, ha 2 teljes évig mindennap hajlandó ingyen dolgozni legalább 2 órát (persze többet mindig lehet és ajánlott). Én is érzem az uborkaszezont, mert sajnos az én lelkesedésem is lankadt egy kicsit. Egy nap maximum 30 percet áldozok a kuklamura, csak a legszükségesebbeket vagyok hajlandó elvégezni. Mentségemre legyen mondva, hogy a többi gyermekemmel viszont arányosan több időt töltök:-) Ennek Kica, Ferkó és Bobó örülnek természetesen. 

Gondolom a legtöbb családban ez a helyzet. Az anyukák próbálják valahogy túlélni a nyarat ovi és iskola nélkül. Így augusztus környékén kicsit soknak tűnik a nyári szünet. Én már alig várom, hogy visszatérjenek a hétköznapok a munkával (elég erős lelkiismeretfurdalásom is van:-(), ovival, iskolával és a többi hozzátartozó szép vagy kevésbé kellemes tennivalóval együtt.

Úgyhogy nagy terveim vannak szeptembertől, mert nekem a szeptember az új év kezdete. Akkor érzem feltöltődve magam igazán. Amennyire vártam a nyarat most annyira várom az őszt:-) Most még azért kiélvezem a nyár utolsó heteit, mert a pillanat is fontos, és a gyerekek nem lesznek soha 2 és 4 évesek megint. Ezt a kort most kell kiélvezni!!!A kuklamu pedig remélem még sok sok évig meg lesz...

Múltkor a nehéz döntésekről írtam a gyereknevelésben. Nem véletlenül vettem ezt előre, mert szerintem ez a legfontosabb egy ember/anya életében és csak utána következik a munka. Így a második helyre szorult az ehhez kapcsolódó következő bejegyzésem a Nehéz döntések 2 avagy Nehéz döntések a saját vállakozásban.

Új vállalkozásom/gyermekem kapcsán (ha nem olvastad régebbi bejegyzéseim: www.kuklamu.hu, nézd meg:-)) nap mint nap nehéz döntések sorát kell meghoznom. Sőt meg kell harcolnom az igazamért. Szívesen teszem, mert kifejezetten élvezem, hogy sok új dolgot tanulok, és új kihívásokkal, döntési helyzetekkel szembesülök, nem pedig egy rutint kell újra és újra végig zongorázni. DE ugyanakkor sokszor összerándul a gyomrom, hogy Úristen most beszéltem rá a "Befektetőnket" egy újabb beruházásra, de egyáltalán nem tudom garantálni a sikert az út végén! 

Meg kell szokni, hogy felelősséget vállaljak honlapunkért! Már sokat fejlődtem és még biztos fogok is:-) Nem véletlenül lett a blogom témája a gyereknevelés, mert ahogy egyre több bejegyzésem van, egyre több párhuzamot is találok egy virtuális gyerek (jelen esetben a saját vállalkozás) és egy igazi gyerek között! 

Újabb közhely: életünk döntések sorozatából áll. Eddig teljesen rendben is van, de ki mondja meg mi lesz döntésünk rövid- illetve hosszútávú következménye.

Most, hogy picit megnőtt a két legkisebb (nem virtuális) gyermekem, megint fellángolt a könyvvásárlási mániám. Nevezetesen a nevelési könyveké. A 0-2 éves korig terjedő szakirodalmam megvolt, de a 2-től felfelé még hiányos. Úgyhogy vettem néhány könyvet. Van köztük tudományos (legalábbis annak tartja magát), és van köztük könnyedebb esettanulmányos is. (Ha valakit konkrétan érdekelnek a címek szívesen megadom:-)) Tehát rengeteg szabadidőmben, ami marad a munka/kuklamu-gyerek-sport/szabadidő/férj háromszög mellett, olvasással töltöm.

És csak egyre jobban elbizonytalanodom. Te atya ég! Miért ilyen nehéz ez? Ha teszem azt ráüvöltök artikulálatlanul szerencsétlen Ferkóra (persze ez csak egy példa, lehetne Kica vagy akár Bobó is, nem tudom miért pont a Ferkó volt az első gondolatom:-)), mert le akarta fejelni tiszta erőből az ágy végét, akkor ez maradandó sérülést okoz a gyereknek és mondjuk pont emiatt soha nem lesz szobatiszta?? Vagy ha naponta kétszer megyünk nyáron fagyizni, mert evvel tudom, hogy jó pontokat szerzek, akkor manipulálom a gyereket, és sokkal jobb és egészségesebb lenne, ha mondjuk bújocskáznánk a kertben??

Arra jutottam a végén, hogy természetesen fontos utánanézni és utánaolvasni dolgoknak,  megállni egy pillantara a gyors hétköznapokban, kicsit elgondolkodni napi rutinjainkon, viselkedésünkön. DE senki, hangsúlyozom, senki szavát sem szabad szentírásnak venni. Mi ANYÁK ismerjük legjobban gyermekeinket, és általában mi tudjuk mi a legjobb nekik!!

Mi kuklamu anyukák elhatároztuk Budapesten a 30°C-ban, hogy inkább a Balaton mellett a nagy kertben terelgetjük gyermekeinket (szám szerint 5-öt). Elképzeltük, hogy milyen szépen fognak szaladgálni, homokozni, vizezni a kertben. Hogyan megyünk minden nap fagyizni.

Volt is néhány jó óránk. Mikor elmentünk sétálni és akkora pocsolyákat találtak a gyerekek, hogy a gumicsizma belül is vizes lett a nagy tocsogásban. Vagy mikor ma délelőtt úgy zuhogott az eső, hogy a teraszon mindenki egyszerre moshatott fel! Ez jó móka egyébként, amíg nem vágódik hanyatt szép sorban minden 4 év alatti.

Gondoltuk, sokat fogunk dolgozni. De persze csak a beszédig jutottunk:-) Nem baj, néha pihenni is kell, és a "nemvirtuális" gyerekekkel foglalkozni...

Egy kép az összes kicsi kuklamu gyerekről, mikor éppen sütött a nap:

Olyan közhelyes, ami ma eszembe jutott, de általában a közhelyekben sok-sok igazság lakozik.

A gyerekek nagyon gyorsan nőnek és mi felnőttek hamar megfeledkezünk arról, milyen picik voltak újszülött korukban, 6-7 hónaposan vagy 1,5 évesen. Élvezzünk ki minden (fárasztó) percet gyermekeinkkel!!

Ma végre nekiduráltam magam és néhány doboznyi cuccot elkezdtem lefényképezni és összeírni, hogy utána feltöltsem a kuklamura (mert szerencsére elég kelendőek a dolgaim:-). Tehát rendszereztem a dobozokban rejlő ruharengeteget és a miniruhák kerültek a kezembe. Teljesen kijöttem a gyakorlatból, mert 2 még igen kicsi (2 és 4 évesek) gyerek után már most sem ismerem fel a ruhákméretet pusztán ránézésből. Mindegyiknél böngésztem a cetlit, kupacokat csináltam, párosítottam, hogy valamennyire átlássam a dolgokat. Végül is "csak" a fél napom ment rá, de az 56-68-as méretig sikerült feldolgoznom a ruhahalmokat:-) Éljen!

De egy csomó minden eszembe jutott a ruhák kapcsán. Például, hogy milyen pici volt a kisfiam, mikor megszületett, és milyen nyugodt csecsemő volt. Csak aludt, evett és figyelt. Nem sírt, kiabált vagy rosszalkodott, mint most... Hogy milyen tiszták a ruhái abból az időből, mert olyan gyorsan evett, hogy esély se volt, arra, hogy leegye magát bármivel is, pláne anyatejjel, egy csepp sem mehetett mellé...

Most pedig egy kedvenc a mai adagból: (így nézett ki Ferkó 3 hónaposan)

és így került fel a kuklamura: http://www.kuklamu.hu/termek_szerk_elonezet/438 

Valamikor a kislányom ruhái is sorra kerülnek, de nem legkisebbek, azok már nincsnek meg :-(

Nem tudom mit csinál az az ember, aki kis lakásban lakik több gyerekkel. Nálunk állandó probléma, hogy hova tegyem a sok ruhát, játékot, cipőt, szirt-szart.... Innen jött az ötlet a kuklamu-hoz!

Ma megint pakoltam, mert minden gyereknek egységnyi szekrénye van. Ha oda már nem fér be valami, akkor szortíroznom kell. A kinőtt ruhákat külön teszem dobozokba és lévén máshol nin cs hely a saját hálószobánkban landol:

Most már a legtöbb cucomat feltöltöttem a kuklamu.hu-ra, és nagyon sok mindent el is adtam. Éljen-éljen fogynak a dobozok!!

Ezennel mindenkit megkérek arra, - hogyha hasonló cipőben jár (szerintem nincs olyan szülő, akinek nem!) - látogasson el honlapunkra és töltse fel felesleges dolgait, amit már gyermekei kinőttek, vagy meguntak, vagy csak egyszerűen túl sok helyet foglalnak a lakásban!

Éljen, éljen jön a nyár!! Bár az ember nehezen hiszi el, mert gondolom mindenki kinéz néha az ablakon...

A kisgyerekes szülők pedig kifejezetten imádkoznak az időjárást irányító erőkhöz: "Kérlek, kérlek ne essen az eső csak fél napig! A szél csak annyira fújjon, hogy még az esernyőbe belekapva ne vigye el a gyereket!"

Akinek van örökmozgója az tudja, hogy egyszer egy nap muszáj kivinni a gyerekeket, ahol rohangálhatnak, homokozhatnak, biciklizhetnek, bujócskázhatnak vagy csak sétálhatnak, kiabalhatnak kedvükre, mert különben elszabadul a pokol a lakásban!!!Egyszerűen 1-2 óra benti játék után (ja és ne felejtsük el a téli 7-8 hónapot, amin túl vagyunk) megbolondulnak és egyszercsak azon kapom magam, hogy egyfolytában kiabálok és ettől már halálosan elfáradtam...

Na de mindegy, mindez arról jutott eszembe, hogy milyen jó az, amikor én csak ülök a homokozó mellett és a gyerekek eljátszanak egymással egy fél órát, anya pedig élvezheti a napot/szelet/nyugalmat/...

http://www.kuklamu.hu/reszletes_kereses/kategoria/39