Végre esett egy kis hó ezen a télen (is). A gyerekek imádják a havat és (a legkisebbeket és szüleiket kivéve) őket egyálatlán nem zavarja, hogy hideg és vizes. Legszívesebben belegázolnak és belefekszenek, például hogy hóangyalkát készítsenek. Ilyenkor minden jóravaló anya próbálja visszafogni magát, hogy ne rikácsoljon: ‘Kelj fel gyorsan, megfázol!’ Az én kisfiam persze meg is fázott, de ez egy másik téma.
Természetesen mi is kimentünk és szerettünk volna hóembert építeni. Valamiért gyerekkoromat elfeledve azt gondoltam, hogy hóembert bármilyen hóanyagból lehet építeni, de ez sajnos nem így van. Most már emlékszem:-)) A nagyon hideg és gyönyörű ropogós porhó egyáltalán nem alaklmas erre. Kicsit sem ragad össze, tehát nagy gömböt lehetetlen belőle görgetni, mert ugye ahhoz tapadnia kell a hónak. Na sebaj, gondoltam én majd akkor egy kupacba összehordom és úgy építünk legalább egy testet és rá valahogy csinálunk egy fejet. Nagyon óvatosan kellett nyomkodni a havat, mert ha picit nagyobb volt a nyomás rögtön ‘robbant’ a test. Pár percnyi hóban térdelés után egyedül, mert a gyerekek persze nem segítettek kicsit sem, kezdtem megunni a dolgot, és egy tenyérnyi fej eszkábálása után mondtam: ‘Hogy gyerekek idén egy nagyon különleges hókirálynőt épített anya nektek.’ Ennek nagy sikere lett és megnyugodtam, hogy nem szobrász tehetségem miatt szeretnek gyerekeim!
Mindenkinek kellemes havas napokat!
